Simon Andrea

színművész

Tíz éves korom óta vagyunk elválaszthatatlanok, a színpad és én…

Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színház deszkáin kezdtem profi pályafutásomat egy fiatal tehetséges társulat tagjaként. Szárnypróbálgatóként kíváló rendezőkkel együtt dolgozva remek szerepeket játszhattam el. Számos lehetőség, igazi kihívások után Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház akkori igazgatója hívott a társulatába. A sikerek, álomszerepek, lehetőségek folytatódtak hosszú éveken át.

A második pécsi színházi évad elejétől Uhrik Theodóra, Kossuth-díjas balettművész felkérésére kezdtem el drámát oktatni a Pécsi Művészeti Szakközépiskola balett tagozatán. Az itt elért sikereim révén, azzal párhuzamosan kaptam újabb ajánlatot drámafoglalkozások tartására a Kolinda Művészeti Iskola igazgatónőjétől. Büszke vagyok mindkét intézménybeli akkori tanítványaimra, akik ma a világ egész területén a kultúra tehetséges képviselői (balettművészek, koreográfusok, színészek, rendezők, tévés személyiségek, újságírók, balett tanárok).

Sok-sok év színházi ragyogása után egy csillag született, Áron. A színház deszkáit felvátotta az élet színpada. Férjem munkája kapcsán jelenleg Angliában élek és szeretnék felépíteni egy hidat, melyen keresztül segítséget kapnak az itt élő magyar gyermekek anyanyelvük megőrzéséhez, fejlesztéséhez és a magyar kultúra megismeréséhez.

“Nem hívott senki, magamtól jöttem én színezüst vonattal keresztül hét megyén. Játszunk most együtt, amíg csak lehet, remélem, nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek.”

/Bródy János/